Szabadítsd fel önmagad!
...mondja a kép.
Mondom viszont én is, hogy ne csak egy elvont gondolat legyen a fenti idézet, hanem tapasztalaton alapuló vélemény. Mert mindannyian erre törekszünk- a magunk módján. És így, vagy úgy, de mindannyian el is érjük a felszabadultság tehermentesítő érzését- a kérdés az, milyen áron.
Lehet, hogy megteszi, ha benyomod a tévét, vagy lehuppansz a gép elé, és órákig figyeled a képernyőt- várva a csodára.
Megteheted azt, hogy az átlagember mintájára tudattompító szerekhez nyúlsz; megiszol pár sört, elszívsz egy spanglit, vagy bekapsz pár ekit, és reggelig vereted a Coróban.
Vagy betolsz pár ezrest (tizest) a rulettgépbe, és skubizod, hogy jön-e a 17-es.
Kikapcsolódni természetesen kell, és nem mindenki viselkedik végletesen, ha le akarja ereszteni a gőzt. A fenti dolgokkal sincs semmi gond, hiszen ők is csak valamilyen tapasztalathoz segítenek hozzá; a kérdés csak az: milyen áron?
Figyelmen kívül hagyva az "önfelszabadítás" áldásos formáit (például a testmozgást, a meditációt, vagy a tanulást) a rendelkezésünkre áll egy eszköz, ami -ha elmélyítjük magunkban-, alapjaiban változtatja meg az életünket.
Az elfogadás.
Elfogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak.
Elfogadni az életet. Magunkat. A körülményeinket.
Ez nem azt jelenti, hogy beletörődsz a dolgokba, és csak lebegsz, mint lufi a héliumtól. Az elfogadást ugyanúgy gyakorolni kell, mint mondjuk az autóvezetést. Gyakorlással elmélyíteni magunkban. Aztán megtenni, amit lehet. Fejlődni, amiben lehet, és amiben kell. Elfogadás + fejlődés = ütős kombó.
Az elfogadás hiánya vezet odáig, hogy néha lincshangulat uralkodik a kapcsolatokban, a munkahelyen, vagy a közügyeket illetően. Az elfogadás hiánya miatt szólalkoznak össze az emberek, és haragszanak meg egymásra. Az elfogadás hiánya betegít meg embereket, tesz tönkre családokat, sorsokat...
Elfogadni a dolgokat nem azt jelenti, hogy beletörődsz abba, ami van.
Hanem csak elfogadod.
Engeded lenni- olyannak, amilyen.
Azért, mert ami van, azt nem lehet megváltoztatni.
Mégis oly sokan hadakoznak olyan dolgokkal, amik már adottak.
Teljesen feleslegesen.
Hiszen az már van.
Ha nem tetszik, ami van, fogadd el, hogy van, és építs ki egy másik utat!
Mindenkinek igaza van.
Mindenkinek a saját szempontjából van igaza.
És emberek egymásnak esnek azért, mert azt gondolják, hogy nekik van igazuk. Az emberek 95 % - a meg van győződve arról, hogy neki van igaza. De a saját szemszögéből mindenkinek igaza van! Ha átlátnád, min ment keresztül a másik, milyen tapasztalatok vezették őt odáig, ahol most tart, rájönnél, hogy neki is igaza van- a saját nézőpontjából.
Akkor minek hadakozunk egymással?
Minek hadakozol önmagaddal?
A dolgok most adottak. Olyanok, amilyenek.
Te most vagy valamilyen. Olyan, amilyen.
Fogadd el azt, ami van!
Ha pedig úgy érzed, ez még nem az igazi, akkor változtass!
Fejlődj!
Hozd ki magadból a legjobbat!
(Ajánlott olvasmány: Eckhart Tolle - A most hatalma)
