Kedves olvasó!

Fontos témával érkeztem ma a monitorodra.
Egy olyannal, ami életünk megannyi területét érinti- ennek ellenére bántóan keveset hallhattunk idáig róla a mai magyar médiában- holott, ez egy meghatározó kérdése az életünknek.
Vettem a bátorságot, és elővettem a „fontos” szót, mert úgy gondolom, dukál a témához.

Ez pedig a stílus, ahogyan egymással beszélünk.

Ha lehet ma a magyar közéletben, kultúrában olyan pontot találni, ami szemmel láthatóan fertőzi az emberek egymáshoz való viszonyát, kötődését, akkor az az egymás közötti kommunikáció hangneme.
Tisztában vagyok vele, hogy ez egy kényes terület, melynek szálai mélyen gyökerezhetnek népünk történelmében, ezáltal rengeteg sérelmet hozhatnak a ...

Világok harca: légy pozitív, vagy ne légy pozitív?

Háh! Formabontó kérdés ezt kérem szépen, amelyben két világ találkozik. Az egyik oldalon az idill-harcos, mindent csak rózsaszínben látni hajlandó, elvakult hozzáállás, a másik oldalon az örök kritikus, a köpködő-csoffogó, ám szintén szemellenzős attitűd. Na igen.. Már megint az a bizonyos pólusosság. Most akkor melyik is volt előbb a baromfiólból..?
Jómagam mindkét végletet megjártam ilyen, vagy olyan módon. Voltam úgy, hogy igyekeztem mindent csak pozitívnak látni, és csak a pozitív dolgokra fókuszálni az életemben. Akkortájt, amikor így tekintettem a világra, hittem benne, hogy a jó emberekkel jó dolgok történnek.
Aztán, ahogy haladtam előre a fejlődés ...

...mondja a kép.
Mondom viszont én is, hogy ne csak egy elvont gondolat legyen a fenti idézet, hanem tapasztalaton alapuló vélemény. Mert mindannyian erre törekszünk- a magunk módján. És így, vagy úgy, de mindannyian el is érjük a felszabadultság tehermentesítő érzését- a kérdés az, milyen áron.
Lehet, hogy megteszi, ha benyomod a tévét, vagy lehuppansz a gép elé, és órákig figyeled a képernyőt- várva a csodára.
Megteheted azt, hogy az átlagember mint ájára tudattompító szerekhez nyúlsz; megiszol pár sört, elszívsz egy spanglit, vagy bekapsz pár ekit, és reggelig vereted a Coróban.
Vagy betolsz pár ezrest (tizest) a rulettgépbe, és skubizod, hogy jön-e a 17-es.
Kikapcsolódni természetesen kell, és nem mindenki viselkedik ...

Ma megkaptam az fészbuk oldalra az első levelet, ami egyenesen egy kiáltás volt a segítségért; egy hölgy írt - hívjuk őt Melindának. Mielőtt a tárgyra térnék, leszögezem, hogy nem vagyok pszichológus, és nem az a célom az oldallal, hogy bárkit is tanácsokkal lássak el. Viszont ha valaki kérdéssel fordul felém, annak segítek.
Az írását azért nem másolom be ide, mert az hosszúra sikeredett, és csak a konzekvenciákat jegyzem le, mintegy kiindulási pontként.

A hölgy 40 év körüli, és mint a címben is írtam, kétségbe van esve- ugyanis egyre nagyobb teherként érzékeli azokat a dolgokat, amik körülveszik őt. 
Szenved.
Hatalmas lelki teherként éli meg azt, hogy nem úgy alakul az élete, ahogy ő azt elképzelte.
Nem érti, miért nem kapja ...

A mai estén egy hosszas beszélgetésem volt egy régi barátnőmmel. Nevezzük őt innentől Lillának.
Szóval Lilla- épp úgy, mint sok nőtársa napjainkban- párkapcsolati vívódásokon megy keresztül. A 20-as évei közepén jár, tele élettel, tervekkel, álmokkal. Viszont csakúgy, mint sok nőtársának manapság, a párkapcsolatai sorra vakvágányra futnak. 
Pedig ő minden megtesz, kibír, eltűr azért, hogy a dolog működjön. Enged a 48-ból. A párja (?) pedig újra és újra átlépi azt a bizonyos határt, amit egyik félnek sem szabadna átlépnie, és folyamatosan megsérti, megbántja őt. Nem figyel rá, mindig csak magára gondol, és abszolút nem akarja (nem képes) átérezni a nő helyzetét. Lilla pedig a kapcsolat jó részére hivatkozva lenyeli ...

Egy újabb levélváltás Dorkával, kissé mélyebbre menve a folyamatban, melyben átalakítjuk magunkat, és az életünket- olyanná, amilyenné igazából szeretnénk.

"Na igen, teljesen igazad van abban, hogy a mi hozzáállásunk a dolgokhoz számít igazán. De ezen a legnehezebb változtatni. Én meg pláne hajlamos vagyok arra, hogy a szarra koncentráljak, vagy a jövőbeli gondokra. Csak néha tudom élvezni a jelent például.
És akkor ott vannak még azok a fincsi társadalmi elvárások, amik rendesen össze tudják zavarni az embert.
Én is azt gondolom, hogy tudom ki vagyok és mit akarok, sőt még odáig is eljutottam, hogy a múltbéli döntéseimért ne okoljam magam, ha esetleg ma már nem értek velük egyet. Csak leginkább úgy érzem, az álmaim ...

No tehát.. Útravaló.
Egy olyan embernek írtam az alábbi gondolatokat, aki az elmúlt napokban rémálmokkal tarkított pánikroham-szerű érzéseket tapasztalt. Mivel még nem vagyok szakember, ezért csak a saját tapasztalataimra tudok támaszkodni- arra, hogy én hogyan építettem fel magamban egy olyan alapot, amely stabilan szolgálja a mindennapi attitűdömet- a fejlődés irányába.

Mert fejlődés nélkül nincs eredmény, nincs változás.
Ha szeretnéd, hogy a körülményeid megváltozzanak az életedben - a munkahelyed, a baráti köröd, a párkapcsolatod, a hozzáállásod, a függőségeid -, neked kell megváltoznod. 

N em állítom, hogy a lenti eszközökkel minden kérdésedre megkapod a választ, mert ez nem egy Szent-Grál, és önmagadat folyamatos, és ...

Nem véletlenül mondják a pszichológusok, hogy a szokásai határozzák meg egy ember életét.   A kutatók úgy vélik, hogy a mai gondolataink 98%-ban megegyeznek a tegnapi gondolatainkkal. Ha jobban belegondolunk, tényleg ugyanúgy csináljuk a dolgainkat napról-napra, újra és újra és újra... Ugyanúgy vesszük fel a cipőnket, ugyanúgy mossuk el a kedvenc bögrénket, és ugyanúgy töröljük magunkat szárazra fürdés után; és még ezer más dologban vagyunk ugyanolyanok- majdnem mindig. És itt van a kutya elásva. Emiatt embertelenül nehéz a változás: a megszokások miatt. Hiszen ha valamilyen újítást viszünk az életünkbe, lépten-nyomon előjönnek a régi szokásaink, berögzüléseink, reakcióink, amelyek irtózatos erővel húznak vissza minket a ...

Szia!

Sundoor vagyok, a forma, aki írja a blogot. 
Bemutatkozás gyanánt álljon itt az oldal lényege:
Legfőbb célom kiírni magamból a gondolataimat- annyira tisztán, és érthetően, amennyire csak tudom.
Elsődleges célom az, hogy megörökítsem őket, és a jövőben mintegy mintaként szolgáljanak.
Ha ebből még profitálni is tudsz, az már a grátisz kategória.
Szóval megteszem, ami tőlem telik.
Tedd meg te is, kérlek!
Ha meglátásod van a témákat illetően, írd meg! 
Egyetlen kikötésem van: ÉPÍTŐEN.
Semmi köpködés, csoffogás- csak építően. 
Oké?

Örülök, hogy itt vagy.

Kellemes időtöltést!